Kilenc óra elmúlt, és már teljesen besötétedett, mire visszamentem a szállodába. Kellemes este volt, és az óváros utcáin barangolva számos kis üzletet láttam, ahová másnap reggel okvetlenül vissza akarok menni. A szálloda bárja közvetlenül a hallból nyílik, és mivel még nem kóstoltam meg azt a különlegességet, amit a nővérem annyira dicsért, bemegyek és leülök az egyik kis asztalhoz az ablak mellé. Magamban megállapítom, hogy úgy látszik, ezen a szigeten minden pincér fiatal,barátságos,sötét hajú, sötét szemű és mind hihetetlenül szexi. Az a fiatalember sem kivétel,aki most idelép hozzám,hogy felvegye a rendelést.
A koktélomat magas,karcsú pohárban szolgálta fel és valóban remek. Mikor megint belekortyolok a pohárba, a bárpult mellett észreveszek két nőt, akiket még a délután folyamán a titokzatos pasas szórakoztatott. Gyorsan körbenézek a helyiségben, és megkönnyebbülten állapítom meg, hogy a fiúnak semmi nyoma sincs.
- Már megint egyedül? - szólal meg hirtelen egy mély hang közvetlen a fülem mellett. - Van valami kifogásod elle, hogy ideüljek az asztalodhoz?
Egy pillanatig abban reménykedek, hogy ha nem nézek fel, az idegen talán lelép, de valaki megmozdítja mellettem a széket és kénytelen vagyok felnézni. Göndör haja a szemébe lóg és eltakarja zöld szemeit. kék kockás inge mellkasa közepéig ki van gombolva, amit leülve megigazít.
- Egy olyan lánynak, mint te, nem lenne szabad egyedül lennie - folytatja az idegen, aztán a pincérhez fordul,hogy rendeljen. - Gondolom vakáción vagy - folytatja, amikor a pincér elmegy. - Meddig maradsz?
Hallgass. Jogodban áll hallgatni, végül is, ki ő, hogy faggatózzon - súgja a belső énem, de kinevetem őt, hiszen nem bíróságon vagyok, és ő csak egy pasi, egy szexuálisan túlfűtött pasi. - Nem vagy valami bőbeszédű - mosolyodik el és ezzel megcsillogtatja tökéletes fogsorát. Hátradől a széken, jobb lábát átveti a balon és jobb kezével megmarkolja azt. Szexi beülés - jegyzetelek.
- A nevem Harry - nyújtja a kezét felém de nem fogadom el. Lassan, ökölbe szorítva húzza vissza.
- Amúgy, ha tudni akarod még soha nem ettem lányt, megkóstolni megkóstoltam őket, de egyet sem ettem még meg, sőt még csak nem is harapok - erre a kijelentésére elnevetem magam, ami nyilvánvalóan tetszik neki.
- Margret - most én nyújtom a kezem, amit ő készségesen el is fogad és talán a szokásosnál is több ideig rázzuk egymás kezét. Én szakítom meg a kézfogást és újra a koktélomnak szentelem a figyelmem.
- Szóval Margret, vakáció?
- Pontosan.
- És csak így egyedül?
- A nővéremmel jöttem - válaszom hallatán mintha megkönnyebbülne
- És ő most...
- A hotel szobában nyalogatja a friss a szakítás utáni sebeit
- Az kellemetlen... És te amolyan hugi-terapeuta vagy? - érdeklődve hajol előre és könyökét az asztalra támasztja, így még közelebb kerül hozzám.
- Aaa...fogjuk rá - nevetnem kell gondolkodó arckifejezésén.
- Rendben Margret, játsszunk!
Ö...játék. Miféle játék? Barkóba,akasztófa,amőba? Na ne csináld ezt velem szexi titokzatos göndörkém.
- Most léptem ki egy két éves kapcsolatból, ami nagyon de nagyon megvisel. Mit teszel velem? - még közelebb hajol és a szerepéhez hasonló arckifejezést produkál.
- Ehm...nem tudom - kacagok
- Na ne csináld!
- Ehm...izé...menj pszichológushoz.
- Ok, ez nehéz volt elsőre, kezdjük könnyebbel - csapja össze a tenyereit és zöld szemeit egyenesen rám szegezi.
- Kezdjük. Egyedül ül egy lány a bárban, leül mellé egy eszméletlenül helyes pasi. Mit tesz a lány?
- Először is, a fiú megkérdezi leülhet-e. Másodszor is, ha a lány igent mond leül, ha nem elmegy - hatalmas vigyor terül szét az arcán
- De lehet, hogy a lánynak van valakije - játszunk szépfiú, és fejemben pacsit adok magamnak.
- Ha a lánynak lenne valakije már megmondta volna a srácnak - és megnyalja ajkait ami tekintetemet mágnesként vonza.
- De miért mondaná meg egy idegen pasinak?
- Egy eszméletlenül helyes idegen pasinak? Hogy lekopjon róla.
- És mi van ha az a srác eszméletlenül egoista?
- Akkor azt is tudja, hogy a vele egy asztalnál ülő szépség az övé lesz.
- És ha az a széps...lány nem hagyja magát?
- Ha a szépség nem hagyja magát? Előjön a szörnyeget - és most rajta látom, hogy magával pacsizik legbelül.
- De ha a lány nem akar semmit, mert fél... -hangom elcsuklik és tekintetemet az ölemben pihenő kezeimre szegezem. Harry nagy levegőt vesz és folytatja:
- És ha a szörnyeteg meg tudná védeni őt mindentől?
- A lányt meg tudná védeni magától a szörnyetegtől? - Harry ismét sóhajt és lehetségesnél még közelebb hajolt
- A szörnyeteg megölné magát, ha megijeszti a szépséget.
- De a lány nem akarja, hogy a szörnyeteg megölje magát.
- Mit akar a szépség?
- A lány már tudja mit akar...de talán soha nem fogja elmondani.
- Miért nem mondod ki, hogy szépség - csap az asztalra, amivel a frászt hozza rám.
- Mert...
- Mert szerinted nem vagy szép. Tudod, ez a baj, az igazán szép lányok nem hiszik el hogy azok. A kevésbé szépek pedig totál elhiszik magukról, hogy szépek - és az arcán nevetnem kell
- Kevésbé szépek?
- Na. Egy fiúnak nem szabad azt mondania egy lányra,hogy csúnya...na de mindegy is. A szépséggel és a szörnyeteggel mi legyen?
- Hmm...hát a lány - Harry rám mordul - a szépség - most pedig helyeslően bólogat - szeretne inni valamit egy eszméletlen egoista és helyes pasival.
- Rendben, akkor mindjárt jövök keresek egyet - jelenti ki majd feláll de én visszarántom és ajka hirtelen találkozik az enyémmel. Édesen csókol, ízlelget.
- Hmm...sose csókolóztam még első randin - húzódik el, de leheletét még érzem arcomon
- Első randi? - húzom fel a szemöldököm
- Úgy tíz perc múlva kezdődik a második, Ms Margret - és a hatalmas vigyora,göndör fürtjei és a szemei elfelejtetik velem azt a szót, hogy 'nem' .
~ Bαяηιє
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése